Az Ő szemében…
Láttam a tüzet,láttam a lángot
S egy féltve őrzött zárt kis világot.
Láttam a tova tűnő éveket
S az elfeledettnek hitt régi szép emlékeket.
Láttam a nyarak őszbe vesző táborát
S egy vándor hóba ejtett lábnyomát.
Láttam milliónyi földre hulló színes levelet
S a boldogságot,amit köztük keresett.
Láttam ezernyi tavaszba nyíló virágot
S mindazt,amit szenvedéllyel imádott.
Láttam egy még el nem morzsolt könnyet
S tudtam,az élet kicsit sem lett könnyebb.
Láttam ezernyi halhatatlan csillagot
S éreztem, az egyik talán én vagyok.
Láttam sok gyermekké dédelgetett álmot
S mindent,amire valaha is vágyott.
Láttam tengernek vélt pici pocsolyát
S a tavaszi napfény gyengéd mosolyát.
Láttam a szivárvány ragyogó színeit
S a szürke hétköznapok büszke hőseit.
A felhők között a napot az égen,
Láttam a reményt,az Ő két szép szemében.
2010.február 24.
